Ma van az ébredés. Végre letelt az az egy év, három hónap, két nap és tizenegy óra. Mire felkeltünk már a Démotonon voltunk. Gyorsan felöltöztünk. Jimmy kétfelé osztotta a csapatot. Amy, Mary, Jimmy és én egy csapatban voltunk. A másik csapat tagjai a négy fiú volt: Joe, Ben, Billi és Alfred. Kiléptünk a bolygóra és elkezdtünk mintákat venni. Eddig még nem találtunk semmi különös dolgot. Én mintát vettem a talajból és gyorsan a hajóra mentem megvizsgálni. A mintában valami nagyon furcsa különös trutyi volt. Olyan volt, mint valami nyúlós nyálka. Kirohantam a hajóból és behívtam a többieket, hogy ők is lássák amit én látok. Mindenki nagyon meglepődtek, úgy, mint én. Jimmy nem hitt a szemének. Elkezdte újra és újra megvizsgálni. A különös anyagot elzártuk egy kapszulába. Kimentünk és folytattuk a kutatást. Találtunk egy nagy barlangot ami ugyan ilyen trutyival volt tele. Beléptünk és olyan volt mintha a barlang oldalán kosárlabda nagyságú peték lennének elhelyezve. Az egyik pete mozogni kezdett. Joe közelebb lépett hozzá. A pete hirtelen szétszakadt és az a különös lény ami benne volt Joe lábára ugrott. Joet azonnal a hajóra vittük. Megvizsgáltuk a lábára ragadt lényt. Meg se mozdult. Azt hittük, hogy halott így hát megpróbáltuk felboncolni. Elég nehéz feladat felboncolni egy űrlényt úgy, hogy közben az egyik társam lábán van. Megfogtam a szikét és lassan közeledni kezdtem felé. Amikor belevágtam ugyan olyan trutyi jött ki belőle amit a bolygón találtunk. Sikeresen levágtam a lényt és őt is beletettük egy kapszulába.
- Joe jól vagy? - Kérdeztem.
- Persze! Azon kívül, hogy irtózatosan fáj a lábam tökéletesen!
- Rendben akkor most itt hagyunk téged, úgyhogy nyugodtan pihenhetsz. - Mondta Jimmy.
Egy óra múlva elindultunk megnézni, hogy hogy vagy Joe. Amikor beléptünk a terembe nem volt ott. Mindenhol vér volt, de Joe sehol. Néha mozgást, kaparászást és csámcsogást lehetett hallani. Ám az egyik pillanatban ez megszűnt és Joe fejének egy darabja esett le a plafonról. Mi felnéztünk és csak egy lényt láttunk elfutni. A plafonra Joe részei voltak felragasztva azzal a különleges nyúlós, ragacsos, zöld trutyival. Ennek láttára gyorsan kirohantunk és az étkezőbe mentünk, hogy egy vacsora közben megbeszéljük a történteket.
- Szerintetek micsoda ez a lény? Velünk is ezt fogja csinálni?
- Nem tudom Amy. Ezt a lényt még nem ismerjük és nem tudjuk, hogy mire képes.
- Dehogynem! Tudjuk mire képes! Falatozik belőlünk és a maradékunkat a falra tapasztja! Mind így fogjuk végezni!
- Az nem olyan biztos Billi! Vissza kell mennünk a bolygóra és mintát venni az egyik petéből. Abból megfogjuk tudni, hogy mivel lehet elpusztítani.
- Én visszamegyek! - Mondta Alfred.
- Rendben! Mi addig itt maradunk és próbálunk egyben maradni.
Pár perccel később Alfred visszaérkezett. De nem egy mintával hanem egy lénnyel a lábán. Őt is bevittük a terembe és levágtuk róla. Jimmy mintát vett és elkezdte vizsgálgatni. Az eredmény nagyon rossz volt. Ez a lény elpusztíthatatlan. Az eredmény közlése után kirohantunk mert Alfred lába mozogni kezdett.
A plexi üvegen keresztül néztük végig a jelenetet. Alfred lába hirtelen felrobbant és egy lény jött ki belőle majd a lény apránként elkezdte megenni és a maradékot a plafonra ragasztotta. AHány falatot evett annyiszor lett nagyobb.
- Emberek! - Kiáltott fel Jimmy.
- Ezentúl senki sem hagyhatja el a hajót! Mindenki kösse be magát mert fel fogunk szállni.
- Te most komolyan ezekkel a lényekkel akarsz felszállni.
- Igen és ebben nem akadályozhat meg senki!
- Rendben de nem szállhatunk le velük a Földre mert kihalna az emberiség!
- Tudom! De azt te se szeretnéd ha még több lény kerülne a hajóra!
- Jó indulhatunk!
Ezzel elindultunk de senki se tudta, hogy hová tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése