Indulás haza!

Ma érnek ide értünk a többiek. A fegyverek elkészültek. Mindenki készen áll az utazásra. Mindenkinél két fegyver van teletöltve forrásvízzel. Hirtelen jött egy hívás, hogy indulhatunk a hajóhoz. Félrehúztuk a sziklát és egyenként kimásztunk. Elindultunk a hajóhoz. A nyitott hajó ajtónál egy ismerős ember állt. Amikor közelebb értünk...
- Jézusom! Josh! Te meg, hogy kerülsz ide!?
- Szia Becky! Értetek jöttem!
- Becky ő meg kicsoda? És honnan ismered?
- Ő az öcsém.
- Sziasztok! Én Josh vagyok! Becky testvére!
- Josh mi lenne ha suttognál? Ne beszélj ennyire hangosan még felkelnek azok a lények!
De már késő volt. Néhányan már felkeltek. Mi a fegyverekkel lőni kezdtünk és gyorsan a hajóra futottunk. Josh maradt utoljára.
- Emberek! Nem férünk be mind! Valakinek itt kell maradnia!
- Én itt maradok! Végre van esélyem bizonyítani, hogy én is... - Mondta Josh.
De nem tudta végigmondani mert elkapták.
- Ne Josh! Ne!
- Gyorsan induljunk mielőtt szétszedik ezt a hajót is!
- Nem! Ezt nem lehet! Josh ott van lent valahol!
- Becky! Joshnak már annyi érted?
Ültetett a helyemre Amy. A széken ültem és síró görcsöt kaptam. Csak arra gondoltam, hogy Joshnak annyi és én már semmit se tehetek ez ellen.
- Jól van indulhatunk a hibernáló terembe!
- Gyertek menjünk!
Fehérneműbe öltöztünk és újra kezdődött az egész út. Egy év utazgatás az űrben. Szuper! Se szó se beszéd csak néma csend. Egy éven keresztül. Nem öregszünk. Csak fekszünk.
Lefektettem a gyerekeket majd én is a helyemre mentem. Belegondolni is rossz. Egy év néma csend.
- Jó látom mindenki a helyén van. Akkor zárok.
Ez volt az utolsó szó amit hallottam. Egy évig nem is fogok mást hallani. Ezek a szavak életem szerelmének a szájából hangzottak el.

Sikerült!

Mindenki a forrás vízhez rohant és valamivel vizet mert ki belőle. Rebecca, Jake és Cat a kezükkel merték ki a vizet, Jimmy egy nagy hűtőtáskával ami fogalmam sincs, hogy hogy került ide, Billi egy nejlon zacskóval, Ben egy tányér alakú nagy sziklával és mi Amyvel eltereltük a lény figyelmét amíg a többiek lelocsolják őt. De hirtelen a lény elkapta Rebeccat...
- Ne Rebecca neeee!
- Segítség! segítség! segítség!
- Mindjárt kiszabadítalak onnan kislányom... - Szaladt ki a számon mire Rebecca:
- Segíts anyu segíts már! Mindjárt meghalok!
Amikor meghallottam az anya szót a gyomrom görcsbe rándult a szívem hevesen dobogni kezdett már alig bírtam visszatartani a könnyeimet.
- Ha rajtam múlik nem halsz meg kicsim!
Ezzel elvettem Jimmytől a hűtőtáskát jó mélyen a forrás vízbe merítettem és ráöntöttem a lényre. A lény abban a pillanatban elengedte Rebeccat. Gyorsan odarohantam a kezembe fogtam és visszasiettem vele a többiekhez. A lény pedig elkezdett szétfolyni. A nagy szilárd halmazból lett egy nagy folyékony cucc.
- Emberek! Most kaptam a hívást, hogy holnap már itt lesz a hajó! El kéne tervezni, hogy hogy jutunk el addig!
- Rendben! Egyben biztos vagyok! A gyerekek velem lesznek egész végig! Vállalom a felelősséget!
- Jól van Becky akkor a gyerekek veled lesznek! De, hogy jussunk el a hajóig?
- Kéne építeni valami szerkezetet!
- Igen de mégis milyet?
- Én tudok olyan szerkezetet építeni amiből folyamatosan forrásvíz jön ki! - Kiáltotta Cat. - És megtudom tanítani Rebeccanak és Jakenek!
- Jó akkor ők csinálják a fegyvereket!
- Mennyi kéne belőlük?
- Legalább 100 darab de lehetőleg több legyen.
- De ezek nem kicsi fegyverek!
- Akkor elég belőle 100.
- Rendben! Gyertek kezdjük el csinálni őket!
Egy óra múlva...
- Már kész van 10 darab fegyver!
- Jimmy! Én nem hittem volna, hogy 1 méteresek ezek a fegyverek! De mindegy! Legalább sok víz fér el bennük!
- Lehet, hogy sok fér el bennük de nem neked kell megtöltened, hanem nekem! - Szólt Billi.
- Nyugodj meg kicsi szívem! Megyek és segítek neked!
- Tényleg segítesz nekem én kicsi Jimmy macim?
- Igen segítek neked én kicsi Billi nyuszim!
Ezzel Jimmy ott hagyott engem egyedül. Engem. Azt aki összehozta élete nagy szerelmével...

Ez, hogy jött be ide?

A szívem majd megszakadt amikor megtudtam, hogy... hát... ő..nem a nőket szereti. Annyira meglepődtem, hogy... hogy szavakba se tudom önteni. Miért mindig a helyes fiúk! Miért?! Csak ez járt a fejemben minden egyes nap, amikor egyik nap hirtelen Jimmy...
- Becky! Ide tudnál jönni egy pillanatra szükségem lenne rád...
Már azt hittem, hogy talán megváltozik a kedvemért és együtt élhetjük le az életünket mint ahogy a filmekben szokott lenni de...
- Figyelj! Szóval arról lenne szó, hogy...
- Igen? - Kérdeztem, miközben a lepkék felkeltek a gyomromban és görcsöltem.
- Hogy szeretném ha...
- Igen? - Már egyre jobban érdekelt, hogy mi lehet ennyire fontos neki...
- Szóval beszélnél Billivel helyettem? Én nem merem megszólítani pedig...pedig olyan helyes és tudod... hát...
- Rendben beszélek vele. - Mondtam, miközben a szívem újra összetört.
Elindultam Billi felé.
- Szia Billi! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy... hát, hogy... tetszik-e neked valaki innen?
- Mint például? Te?
-Nem, nem ne értsd félre a dolgot én nem...
- Hát akkor meg ki? Talán Amy?
- Nem, nem is Amy hanem... - Fordultam hátra és ránéztem Jimmyre.
- Akkor meg kicsoda!?
- Ömm... hát..Jimmy.
- Ezt most komolyan mondod?
- Igen Jimmy azt szeretné, hogy ti ketten együtt legyetek...
- Ez esetben a válaszom.... igen! Nekem Jimmy már régóta tetszik de nem tudtam, hogy én is tetszem neki! Ezerszer is igen! Végre valóra vált az álmom!
Visszamentem Jimmyhez és elmondtam a jó hírt. Nagyszerű! Életem nagy szerelmét összehoztam egy társammal. Na mindegy. Úgy se lett volna nála esélyem.
- Hé! Emberek ezt ti is halljátok?
- Igen! Ez olyan mint az a lény! - Kuporogtunk össze egy kupacba.
- Ben gyere gyorsan ide!
- Miért ide úgy se jöhet be!
- Akkor, hogy került a hátad mögé?
- E...ezt meg, hogy érted? - Fordult hátra majd odarohant hozzánk.
- Ez, hogy jött be ide?
Jimmy gyorsan a bejárathoz rohant és visszatette a sziklát mert valaki nem tette vissza.
- Gyorsan egyszerre elindulunk és mindenki hoz forrás vizet és leöntjük vele. És öt, négy, három, kettő, egy és indulás!

Jimmy

- Jimmy mikor mondjuk el a többieknek, hogy visszatérünk a földre?
- Szerintem most már igazán elmondhatjuk nekik. Téged bízlak meg azzal, hogy elmond.
- Hé! Emberek! Egy kis figyelmet szeretnék! Nagy bejelentésem van!
- Mégis micsoda? - Kérdezte Amy miközben bamba képet vágott.
- Nagy esély van arra, hogy visszakerüljünk a földre.
- És mégis mikor?
- Egy év múlva ideér értünk a hajó és újabb egy év mire visszaérünk.
- Ez nagyszerű! Két év múlva otthon lehetek! De addig életben is kéne maradnunk valahogy! És különben is, hogy fogunk eljutni a hajóig ha ezek a lények itt vannak.
- Erről is épp most akartam beszámolni. Tehát. Ezeket a lényeket egy bizonyos forrásvíz nagy mennyiségben eltudja pusztítani.
- Becky! Ha kijutunk innen mi lesz velünk? - Kérdezte Rebecca.
- Nem tudom kicsim, nem tudom.
Jimmy odalépett hozzám, a szívem megint szélsebesen dobogni kezdett és a gyomrom felkavarodott.
- Szerinted mi legyen a gyerekekkel? - Kérdeztem aggódó anya módjára.
- Nekik családra van szükségük. Nagy valószínűséggel árvaházba kerülnek.
- És arra nincs semmi esély, hogy valaki tőlünk örökbe fogadja őket?
- Te örökbe szeretnéd őket fogadni?
- Igen! Annyira a szívemhez nőttek. Nem akarom, hogy valami rossz emberhez kerüljenek.
Ezzel otthagytam és a gyerekekhez léptem:
- Mit szólnátok ha miután visszamentünk a földre nálam laknátok?
- Becky te leszel az új anyukánk?
- Ha ti is akarjátok akkor igen!
- Mi nagyon szeretnénk anya!
Amikor kimondta az "anya" szót elérzékenyültem és sírni kezdtem.
- Ne sírj anyuci! Ha te is sírsz akkor én is sírok kérlek ne!
Abbahagytam a sírást megöleltem őket és visszamentem Jimmyhez. Ráakartam jönni, hogy van-e nála esélyem. Ha igen akkor ő lehetne a gyerekek apukája. Gondoltam magamban most vagy soha.
- Jimmy azt sze...szeretném me...megtudni, ho..hogy neked van-e barátnőd vagy fe... feleséged?
- Nincs. Miért kérded?
- Hát tudod arra gondoltam, hogy te és én... tudod...
- Ohh, Sajnálom Becky! De én...Hát, hogy is mondjam el...
- Mond csak nyugodtan!
- Hát én... Meleg vagyok! Sajnálom! Te egy igazán rendes lány vagy! De nem veled van a baj! Hanem én vagyok... tudod...hát... meleg.
- Persze! Értem! Akkor én megyek vissza a gyerekekhez!

A fog rejtélye

- Jimmy megvan már az eredmény?

- Egy pillanat és máris mondom!

Amíg az eredményt vártam a gyerekekkel ismerkedtem.

- Mikor születtetek?

- Én 2000. június 15. - Felelte vidáman Jake.

- Én pedig 2002. április 10. - Mondta Rebecca.

- Én vagyok a legfiatalabb, mert én 2007. január 1.

- Akkor Rebecca te nemsokára 12 éves leszel, Jake pedig 14. És eddig, hogy teltek a szülinapjaitok?

- Amikor anyuék még velünk voltak akkor volt egy nagy, nyers gyümölcskehely. Amióta nincsenek azóta csak elénekeljük egymásnak, hogy boldog szülinapot.

- Értelek titeket! Tehát még sosem volt tortátok? - Értetlenkedett Amy.

- Mi az a torta?

- Hagyjuk Jake. De ígérem neked ha eltudunk innen menni akkor szerzek nektek egy jó nagy tortát.

- Becky gyere kész van az eredmény a fogról!

- Rohanok!

- Emlékszel a múltkor az volt, hogy halhatatlan.

- Igen emlékszem miért kérded?

- Mert most kiderült, hogy ez nem így van! Egy bizonyos forrásvíz megtudja ölni.De csak akkor hogyha litereket öntünk rá.

- Szerinted ez a víz ami itt van az megölheti őt?

- Nagy valószínűséggel igen.

- Ezek szerint eltudunk menni innen?

- Igen! - Vágott közbe Billi.

- Mégis, hogy hogyha a hajónkat szétszedték?

- Úgy, hogy egy másikat értünk küldenek!

- De mi van ha azt is szétszedik?

- Akkor küldenek még egyet és legalább többen leszünk itt!

- Jó! Szerintetek közöljük ezt a hírt a többiekkel?

- Ne közöljétek mert ez még nem biztos! Sőt még az se biztos, hogy addig mindenki túléli ezt a rémálmot!

- Rendben!

Ezzel otthagytam a kapitányt, a szívem újra normálisan dobog és lehet, hogy kijutunk erről a szőrnyű helyről és szerezhetek Jakenek egy jó nagy tortát amire annyira kíváncsi.

Jake megszólal

Amikor Cat magához tért, Rebeccát és Jake-et visszaengedtük hozzá. Mind a ketten mosolyogva rohantak oda hozzá, amikor hirtelen...
- Cat ezt hogy élted túl? Jól vagy? Nem fáj semmid?
- Jézusom! Jake! Te újra megszólaltál! Újra beszélsz és ezt mind Catnek köszönhetjük! - Kiabált Rebecca.
- Emberek! Igazán nagyon örülök és szerintem mindenki más is örül annak, hogy Cat itt van köztünk és, hogy Jake újra megszólalt, de van egy nagy problémánk.
- Mégis micsoda? - Kérdezte Amy.
- Nem találom sehol sem Ben-t.
- Hé! Ezt ti is halljátok? Valaki a sziklát piszkálja!
- Valaki gyorsan gurítsa el azt a sziklát! Biztos, hogy Ben az!
- De mi van ha mégsem ő az! Mi van ha valamelyik lény karmolássza azt a sziklát!
- Igaza van Billinek! Ha Ben lenne az már rég odébb gurította volna a sziklát majd vissza tette volna a helyére!
- Ez meglehet! A biztonság kedvéért valaki nézze meg ki vagy pontosan mi van a barlang bejárata előtt.
- Én megnézem! - Jelentettem ki halkan.
Majd odaléptem a sziklához, egy kicsit odébb görgettem de csak annyira, hogy egy rés  keletkezzen majd kinéztem azon. Nem láttam semmit. Amikor jobbra pillantottam láttam, hogy Ben fut a szikla felé és közben ezt kiabálja:
- Toljátok el a sziklát! Toljátok el!
Én gyorsan eltoltam Ben négykézláb bemászott és gyorsan visszatettük a sziklát sz eredeti helyére.
- Ben mit csináltál te odakint?
- Én csak mintát kerestem.
- És mégis milyen mintát? Mert mi már mindenből vettünk mintát!
- Ez nem igaz!
- Mondj egy dolgot amiből nem vettünk még mintát!
- Például a különös lény fogazatából amiből most vettem mintát!
- Jézusom Ben! Te az életedet kockáztattad egy rohadt fogért? Te nem vagy normális.
- Szerintem teljesen normális dolog az, hogy valakit érdekel ez a lény!
- Mindegy hagyjuk! Az a lényeg, hogy te megmenekültél!
Ezzel gyorsan visszamentünk a többiekhez.
- Nézzétek kit találtam aki épp a barlanghoz sietett!
- Ben! - Kiáltott fel mindenki a gyerekeket kivéve akik nem tudták, hogy kiről van szó.
- Hozott egy mintát! Jimmy megtudod vizsgálni?
- Természetesen! A vizsgálati és az orvosi eszközöket sikerült megmentenem a hajóról.
- Rendben! Akkor Ben odaadnád neki a fog mintát?
- Igen, Becky odaadom!

Ismerkedés a gyerekekkel

A barlangban volt meleg és hideg víz is. Többféle különös alakú fák és bokrok amik furcsa gyümölcsöket avagy zöldségeket teremtek. Nem tudtam visszafogni magam. Elővettem néhány tasakot és mintát vettem az élelemből és a vízből is. Amikor befejeztem megláttam két gyereket akik a sarokban kuporodtak. Közelebb léptem hozzájuk mire ők egyszerre megszólaltak:
- Ne tessék minket bántani!
- Nyugodjatok meg, a nevem Becky és én nem foglak titeket bántani. Hogy hívnak titeket?
- Én...én Rebecca vagyok ő pedig Jake.
- És Jake te hány éves vagy?
- Ő nem beszél mióta anya és apa elmentek a barlangból. De amúgy 13 éves.
- Értem. És te hány éves vagy?
- 11.
Épp beleakartam harapni egy furcsa gyümölcsbe vagy nem is tudom mibe amikor hirtelen...
- Ne tessék beleharapni!
Szólalt meg egy teljesen idegen gyerekhang.
- Honnan jött ez a hang? Gyerekek rajtatok kívül él itt valaki ebben a barlangban?
- Nem, én ilyenről nem tudok.
Majd az egyik szikla mögül előjön egy szőke, kócos hajú kislány aki szakadt, sáros ruhában volt.
- Ne tessék megenni mert megtetszik halni tőle!
Én annyira megijedtem, hogy a földre dobtam a különös gyümölcsöt vagy tudom is én micsoda volt az.
- Te meg kicsoda vagy?
- Én Cat vagyok. A két űrhajós utolsó gyereke.
- Jézusom Cat te vagy az? Azt hittem, hogy te anyáékkal együtt...
- Nem, én megtudtam menekülni mert anya elbújtatott. Egy réshez tett ami ebbe a barlangba vezetett. Négy éven keresztül ott mászkáltam és most végre eljutottam eddig. - Ahogy kimondta ezeket összeesett.
- Valaki hozzon egy kis vizet és egy kis élelmet! - Kiáltottam fel, majd a lányhoz siettem.
- Cat hallasz engem? Cat kelj föl! Cat hallasz? - Majd egy halk nyöszörgést hallgattam.
- I...i...igen i..itt vagyok. De...de mi történt?
- Az egyik pillanatról a másikra estél össze! De azért jól vagy? Gyere igyál egy kis vizet!
- Persze jól vagyok.
- Cat te hány éves vagy?
- Én...én 7 éves vagyok.
-Rendben és mi a teljes neved?
- Cat Benton.
- Jól van! Nagyon ügyes vagy! Mindenki megnyugodhat teljesen magánál van! Gyere feküdj ide ezekre a puha levelekre. Jó? Biztos, hogy jól vagy? Nem fáj semmid?
- Nem teljesen jól vagyok. Ez egészen biztos.
- Rendben akkor mi most hagyunk téged pihenni. Gyertek gyerekek egy kicsit arrébb had pihenjen nyugodtan.
Mindkét gyerek sírva jött arrébb Cattől aki kezdett magához térni.

Még egy barlang?

Amikor mentünk Jimmy hirtelen felkiáltott:

- Jézusom a bolygón hagytuk Billit!

- Ki tudja mi történt vele!? Mi van akkor ha ő is megfertőződött!?

- Az se számít ha fertőzött, de akkor is a társunk marad!

- Rendben akkor menjünk vissza és keressük meg Billit.

Ezzel visszaindultunk a Démotonra. Hamar odaértünk. Leszálltunk és keresni kezdtünk. Az egyik pillanatban Mary elkezdett rohanni a barlang felé közben ezt kiáltozta:

- O, Billi szerelmem már látlak! Máris ott vagyok nálad!

Amikor Mary a barlang bejáratához ért, egy óriási lény felemelte, ráncigálni kezdte majd megette.

- Te jó ég! Ez meg micsoda volt?

- Szerintem ez lehetett a királynő! Jobb lenne ha szépen lassan felszállnánk a hajóra és elmennénk innen?

- Egyet értek veled! - Feleltem Jimmy kérdésére.

Szépen lassan hátrálva elindultunk a hajóhoz, amikor egyszer csak valaki vagy valami megfogta a vállamat. Hátra fordultam és szerencsére csak Billi volt az.

- Te hol voltál eddig? - Kérdeztem Billit.

- Egy másik barlangban ahol nincsen senki. Amúgy ti most a hajóra tartotok?

- Igen, miért kérded?

- Csak azért mert a többi lény épp most szedi darabokra a hajót.

- Micsoda ezt meg, hogy érted?

- Fordulj csak hátra és nézd meg!

- Jézusom a hajónk! Most hová menjünk?

- Gyertek a menedék barlangomba! Nyugodtan! Teljesen biztonságos és több ember is van ott!

- Ezen a bolygón van élet? Ezt a levegőt be lehet lélegezni?

- Természetesen!

- És mégis hányan vannak a barlangban?

- Rajtam kívül ketten.

- Hogy hívják őket és hány évesek?

- Rebecca Benton 11 éves és Jake Benton 13 éves.

- Mióta élnek a bolygón ilyen fiatalon?

- Négy éve élnek szülők nélkül ezen a bolygón, de amúgy itt születtek. Két kapitány közös gyereke akik itt ragadtak a bolygón.

- Rendben. Figyelem mindenkinek Billi most elvezet minket egy barlangba ahol két fiatal gyerek élt le szülő nélkül négy évet. A gyerekek elvileg nagyon jól ismerik a Démotont mert itt születtek. Előre szólok, hogy a sisakokat is lelehet venni mert lélegezhető ez a levegő.

- De Billi! Hogy élték túl? Mivel táplálkoztak, mit ittak?

- Nyugodj meg Amy! Ott van egy forrás és furcsa kinézetű gyümölcsfák nőnek ki, amik nem mérgezőek.

Elindultunk a barlangba, de a királynő észrevett minket ezért gyors futásba kezdtünk. A barlang kis bejáratától elhúztuk azt a sziklát amivel be volt zárva. Pont egy embernyi mérete volt tehát a lények nem fértek be oda. Gyorsan visszahúztuk a sziklát a bejárat elé és amikor beljebb léptünk olyan volt mintha egy paradicsomba lennénk. 

Ébredés és találkozás egy idegen formával

Ma van az ébredés. Végre letelt az az egy év, három hónap, két nap és tizenegy óra. Mire felkeltünk már a Démotonon voltunk. Gyorsan felöltöztünk. Jimmy kétfelé osztotta a csapatot. Amy, Mary, Jimmy és én egy csapatban voltunk. A másik csapat tagjai a négy fiú volt: Joe, Ben, Billi és Alfred. Kiléptünk a bolygóra és elkezdtünk mintákat venni. Eddig még nem találtunk semmi különös dolgot. Én mintát vettem a talajból és gyorsan a hajóra mentem megvizsgálni. A mintában valami nagyon furcsa különös trutyi volt. Olyan volt, mint valami nyúlós nyálka. Kirohantam a hajóból és behívtam a többieket, hogy ők is lássák amit én látok. Mindenki nagyon meglepődtek, úgy, mint én. Jimmy nem hitt a szemének. Elkezdte újra és újra megvizsgálni. A különös anyagot elzártuk egy kapszulába. Kimentünk és folytattuk a kutatást. Találtunk egy nagy barlangot ami ugyan ilyen trutyival volt tele. Beléptünk és olyan volt mintha a barlang oldalán kosárlabda nagyságú peték lennének elhelyezve. Az egyik pete mozogni kezdett. Joe közelebb lépett hozzá. A pete hirtelen szétszakadt és az a különös lény ami benne volt Joe lábára ugrott. Joet azonnal a hajóra vittük. Megvizsgáltuk a lábára ragadt lényt. Meg se mozdult. Azt hittük, hogy halott így hát megpróbáltuk felboncolni. Elég nehéz feladat felboncolni egy űrlényt úgy, hogy közben az egyik társam lábán van. Megfogtam a szikét és lassan közeledni kezdtem felé. Amikor belevágtam ugyan olyan trutyi jött ki belőle amit a bolygón találtunk. Sikeresen levágtam a lényt és őt is beletettük egy kapszulába.
- Joe jól vagy? - Kérdeztem.
- Persze! Azon kívül, hogy irtózatosan fáj a lábam tökéletesen!
- Rendben akkor most itt hagyunk téged, úgyhogy nyugodtan pihenhetsz. - Mondta Jimmy.
Egy óra múlva elindultunk megnézni, hogy hogy vagy Joe. Amikor beléptünk a terembe nem volt ott. Mindenhol vér volt, de Joe sehol. Néha mozgást, kaparászást és csámcsogást lehetett hallani. Ám az egyik pillanatban ez megszűnt és Joe fejének egy darabja esett le a plafonról. Mi felnéztünk és csak egy lényt láttunk elfutni. A plafonra Joe részei voltak felragasztva azzal a különleges nyúlós, ragacsos, zöld trutyival. Ennek láttára gyorsan kirohantunk és az étkezőbe mentünk, hogy egy vacsora közben megbeszéljük a történteket.
- Szerintetek micsoda ez a lény? Velünk is ezt fogja csinálni?
- Nem tudom Amy. Ezt a lényt még nem ismerjük és nem tudjuk, hogy mire képes.
- Dehogynem! Tudjuk mire képes! Falatozik belőlünk és a maradékunkat a falra tapasztja! Mind így fogjuk végezni!
- Az nem olyan biztos Billi! Vissza kell mennünk a bolygóra és mintát venni az egyik petéből. Abból megfogjuk tudni, hogy mivel lehet elpusztítani.
- Én visszamegyek! - Mondta Alfred.
- Rendben! Mi addig itt maradunk és próbálunk egyben maradni.
Pár perccel később Alfred visszaérkezett. De nem egy mintával hanem egy lénnyel a lábán. Őt is bevittük a terembe és levágtuk róla. Jimmy mintát vett és elkezdte vizsgálgatni. Az eredmény nagyon rossz volt. Ez a lény elpusztíthatatlan. Az eredmény közlése után kirohantunk mert Alfred lába mozogni kezdett.
A plexi üvegen keresztül néztük végig a jelenetet. Alfred lába hirtelen felrobbant és egy lény jött ki belőle majd a lény apránként elkezdte megenni és a maradékot a plafonra ragasztotta. AHány falatot evett annyiszor lett nagyobb.
- Emberek! - Kiáltott fel Jimmy.
- Ezentúl senki sem hagyhatja el a hajót! Mindenki kösse be magát mert fel fogunk szállni.
- Te most komolyan ezekkel a lényekkel akarsz felszállni.
- Igen és ebben nem akadályozhat meg senki!
- Rendben de nem szállhatunk le velük a Földre mert kihalna az emberiség!
- Tudom! De azt te se szeretnéd ha még több lény kerülne a hajóra!
- Jó indulhatunk!
Ezzel elindultunk de senki se tudta, hogy hová tartunk.

1. Nap folytatása- Indulás

Pár óra beszélgetés és ismerkedés után néhány tesztet véghezvittek rajtunk. A tesztek után a hajóhoz mentem volna amikor Jimmy mögém lépett és megállított. A szívem újra szélsebesen zakatolni kezdett.

- Szia Becky! Ha a hajón vagy a Démotonon szükséged lenne segítségre vagy bármi másra nyugodtan szólj nekem. Rám mindig számíthatsz!

- Re..rendben Jimmy ha bármire szükségem lenne te leszel az első akinek szólni fogok.

E hosszú beszélgetésünk után otthagyott és elsőként szállt fel a hajóra. Abban a pillanatban amikor felszállt, a szívem tempója visszaállt a rendes kerékvágásba. Elindultam a hajó felé amikor Mary a hátam mögül előre futott és hátra kiabált nekem:

- Becky mindjárt indul az űrhajó igyekezz csak negyed óránk van lepakolni és bekötni magunkat.

- Mary várj meg nem akarok lekésni!

- Becky, Mary várjatok meg engem is! - Kiáltott utánunk Amy.

Én visszarohantam Amyhez és segítettem elhozni a cuccait. Végül nem késtünk le a hajóról, valahogy feljutottunk. Jimmy felkiáltott:

- Hé, emberek jó lenne ha végre mindenki bekötné magát mert egy perc múlva indulunk!

Erre a kijelentésre elkezdtünk pakolni, majd bekötni magunkat. Jimmy újra megszólalt:

- A kilövés után mindenki elindulhat a hibernáló terembe mert eléggé hosszú utat fogunk megtenni. De addig is üljetek nyugodtan mert most lőnek ki minket.

Én kintről nagyon tompán csak ennyit hallottam:

- öt.....négy.....három.....kettő.....egy.....a kilövés elkezdődött.

A kilövés pillanatában mélyen a székembe süllyedtem. Amikor az űrben bolyongtunk Jimmy felállt és így szólt:

- Gyerünk emberek, indulás a hibernáló terembe amint mondtam hosszú utunk lesz! De mielőtt a terembe érnétek egyetek valamit!

Mary elővett néhány ennivalót és szétosztotta.

- Rendben akkor most már mindenki indulhat a terembe. Van esetleg valakinek valami dolga amit el kell végeznie a hibernáció előtt? Nincs? Remek akkor induljunk a terembe!

- Pontosan mennyi ideig leszünk hibernálva, kapitány? - Kérdezte Amy.

- Pontosan, Amy egy év három hónap két nap és tizenegy óra.

- Értettem kapitány úr!

- Jól van Amy akkor most már tényleg mindenki elindulhatna!

A terembe érve mindenki tudta, hogy hol a helye és mit kell csinálnia. Mindenki a saját kis szerkezetéhez ment és mellette fehérneműbe öltözködött. Már mindenki bent feküdt csak a kapitány nem. Beállította a gépeket majd ő is befeküdt a helyére. És elkezdődött egy nagyon hosszú alvásidő.

1. nap - Tudomás az utazásról

Üdv a nevem Becky Lawrence! Egy 22 éves űrkutató vagyok. A leghosszabb idő amit az űrben töltöttem öt év volt. 17 éves koromban kerültem oda és nemrég tértem vissza. Azóta elhívtak egy másik bolygóra a Démotonra. Ma találkozom a legénység többi tagjával. Tudtommal egy lánycsapat fog az űrbe menni. A Démotonon vizsgálatokat fogunk végrehajtani, hogy megtudjuk élnek-e ott idegen lények vagy van-e bármi különös dolog. Ezt mind azért kell véghez vinnünk mert a főnökünk Bob Rogers embereket akar letelepíteni a bolygóra. Amikor ezt meghallottam el se tudtam hinni, hogy Bob miatt kockáztatjuk az életünket. Nemsokkal később már ott is voltam a kilövőállomáson. Nagyon megdöbbentett amit láttam. Mert nekem azt mondták, hogy egy lánycsapat megy az űrbe, helyette egy fiúcsapat és velem együtt három lány. Mármint nem pontosan fiúcsapat mert csak négyen vannak. Először természetesen a két másik lányhoz mentem. Így köszöntöttem őket:
- Sziasztok a nevem Becky Lawrence, 22 éves vagyok és űrkutató!
- Szia! Én Amy Fisher vagyok!
- Én pedig Mary Cardiff!
- És mond csak Amy te mit dolgozol?
- Én is űrkutató vagyok úgy, mint te.
- És Mary te is űrkutató vagy netán?
- Nem drága Becky én vagyok a szakács.
- Ó, alig várom, hogy megkóstoljam a főztödet drága Mary! De én most megyek és bemutatkozom a fiúknak is! Sziasztok!
Ezzel otthagytam őket. Majd a négy fiúhoz léptem. Őket is valahogy efféle képen köszöntöttem:
- Sziasztok a nevem Becky Lawrence, 22 éves vagyok és űrkutató!
- Hali! Én Joe Franklin vagyok! Ők itt Ben Thatcher, Billi Turner és Alfred Temple.
- Rendben és ti mit dolgoztok a hajón?
- Mind űrkutatók vagyunk! - Válaszolt mindenki helyett Joe.
- De hát akkor ki a kapitány?
- Én vagyok!
Lépett a hátam mögé egy férfi, aki az árnyékából ítélve magas volt.
- Én Jimmy Harper!
Tehát nem négyen hanem öten vannak a fiúk.
- Sz..szia Jimmy én Be..Becky Lawrence vagyok! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek téged és a többieket de én most megyek a lányokhoz! Sziasztok!
Nem tudom mi ütött belém de amikor megláttam a szívem gyorsan zakatolni kezdett, megállás nélkül csak zakatolt és zakatolt.