Újra itt

Megint eltelt egy év. Egy egész év. És ismét nyolcan érkeztünk a bolygóra. Lehet, hogy most is úgy lesz mint három éve? Lehet, hogy megint elveszítünk három  embert? Három életet? Három érző lényt?  Utálom Bobot! 
- Tényleg utálsz? Becky? Tényleg?
Hátrafordultam és ott volt Bob.
- Bob! Te meg, hogy kerülsz ide?
- Tudod kíváncsi voltam arra, hogy hogy dolgoztok. Meg arra, hogy ki mit gondol rólam.
- Sajnálom!  Kérem bocsájtson meg! Én nem úgy gondoltam!
- Nyugodj meg Becky! Semmi gond! Megbocsájtok!
Ezután a rövid beszélgetés után csak az járt a fejemben ,hogy ő ,hogy került ide? Hol volt eddig? Hol volt hibernálva? Pedig én színtisztán emlékeztem arra, hogy a Földön integetett amikor mi elindultunk.  Akkor meg, hogy került ide?  Tud teleportálni?  Vagy mi? Vagy netán egy varázsló? Na jó inkább hagyjuk. Szóval akkor kilencen érkeztünk meg. Eggyel többen mint három éve. Talán most, hogy eggyel többen jöttünk , eggyel többen halunk meg! Remek! Éljen soká Bob a " nagyszerű" főnök! Éljen soká! Hurrá!  Nagyszerű!
- Lássatok munkához! Gyerünk dologra!
Ezzel mindenki felvette a munkaruhát  és kiment a telepre.
- Becky te meg hová mész?  Neked az a dolgod, hogy vigyázz a gyerekekre!
- Rendben főnök! 
Ez egy kicsit meglepett. Hiszen sosem volt még ilyen kedves! De nem baj! Még így is utálom!  Ezért kellett a gyerekeknek is jönni? Meg nekünk is!