1. Nap folytatása- Indulás

Pár óra beszélgetés és ismerkedés után néhány tesztet véghezvittek rajtunk. A tesztek után a hajóhoz mentem volna amikor Jimmy mögém lépett és megállított. A szívem újra szélsebesen zakatolni kezdett.

- Szia Becky! Ha a hajón vagy a Démotonon szükséged lenne segítségre vagy bármi másra nyugodtan szólj nekem. Rám mindig számíthatsz!

- Re..rendben Jimmy ha bármire szükségem lenne te leszel az első akinek szólni fogok.

E hosszú beszélgetésünk után otthagyott és elsőként szállt fel a hajóra. Abban a pillanatban amikor felszállt, a szívem tempója visszaállt a rendes kerékvágásba. Elindultam a hajó felé amikor Mary a hátam mögül előre futott és hátra kiabált nekem:

- Becky mindjárt indul az űrhajó igyekezz csak negyed óránk van lepakolni és bekötni magunkat.

- Mary várj meg nem akarok lekésni!

- Becky, Mary várjatok meg engem is! - Kiáltott utánunk Amy.

Én visszarohantam Amyhez és segítettem elhozni a cuccait. Végül nem késtünk le a hajóról, valahogy feljutottunk. Jimmy felkiáltott:

- Hé, emberek jó lenne ha végre mindenki bekötné magát mert egy perc múlva indulunk!

Erre a kijelentésre elkezdtünk pakolni, majd bekötni magunkat. Jimmy újra megszólalt:

- A kilövés után mindenki elindulhat a hibernáló terembe mert eléggé hosszú utat fogunk megtenni. De addig is üljetek nyugodtan mert most lőnek ki minket.

Én kintről nagyon tompán csak ennyit hallottam:

- öt.....négy.....három.....kettő.....egy.....a kilövés elkezdődött.

A kilövés pillanatában mélyen a székembe süllyedtem. Amikor az űrben bolyongtunk Jimmy felállt és így szólt:

- Gyerünk emberek, indulás a hibernáló terembe amint mondtam hosszú utunk lesz! De mielőtt a terembe érnétek egyetek valamit!

Mary elővett néhány ennivalót és szétosztotta.

- Rendben akkor most már mindenki indulhat a terembe. Van esetleg valakinek valami dolga amit el kell végeznie a hibernáció előtt? Nincs? Remek akkor induljunk a terembe!

- Pontosan mennyi ideig leszünk hibernálva, kapitány? - Kérdezte Amy.

- Pontosan, Amy egy év három hónap két nap és tizenegy óra.

- Értettem kapitány úr!

- Jól van Amy akkor most már tényleg mindenki elindulhatna!

A terembe érve mindenki tudta, hogy hol a helye és mit kell csinálnia. Mindenki a saját kis szerkezetéhez ment és mellette fehérneműbe öltözködött. Már mindenki bent feküdt csak a kapitány nem. Beállította a gépeket majd ő is befeküdt a helyére. És elkezdődött egy nagyon hosszú alvásidő.