A maradék ruhát meg cuccokat ma pakoltuk fel a hajóra.
- Én megértem, hogy nekünk felnőtteknek vissza kell menni csak azt nem értem, hogy miért kell jönni a gyerekeknek is. A főnökünk most a gyerekek és a mi életünkkel játszadozik.
- Becky nem gondolod, hogy egy kicsit hangosan gondolkozol?
- Nem! - Kiáltottam fel és amikor hátra néztem ott állt Bob.
Morcosan nézett rám közben alázatosan tapsolt.
- Bravo, bravo, bravissimo! Ezt kell csinálni?
- Ezt meg, hogy érti?
- Ezt kell csinálni? Kibeszélni a főnökét a háta mögött? Ha valami baja van mondja a szemembe.
Ezekre a szavakra megállt bennem az ütő. Nem mertem megszólalni. Csak némán álltam és a földet néztem. Némán álltam a főnököm előtt. Valahogy egy szót sem tudtam mondani.
- Én . . .
- Igen Becky?
- Áh semmi . . . semmi.
- Rendben tehát nincsen semmi baj? Remek akkor folytassák a készülődést.
Ezzel otthagyott minket. Mi folytattuk a készülődést. A gyerekek a hajó körül futkároztak. És hirtelen minden újra elkezdődött.
- Rendben akkor mindenki menjen a helyére és kösse be magát! - Mondta Jimmy.
Kintről csak annyit hallottam, hogy három . . . kettő . . . egy . . . a kilövés kezdetét vette. És akkor felszálltunk.
- Akkor most menjetek a hibernáló terembe és feküdjetek a helyetekre.
Megint egy évet várhatunk arra, hogy a lényekhez kerüljünk. Egy évet várni azért, hogy megint egy páran életüket vesszék. Egy évet várni a nagy semmiért.
szia dij vár rád a 4. dijnál
VálaszTörléshttp://sabinaandlouis.blogspot.hu/p/dijak.html