Ne!

Felébredtünk mert már csak három nap volt hátra a földre érkezésig. Felöltöztünk és az étkezőbe mentünk az asztalokhoz. Ettünk, majd a saját kabinunkba mentünk. Én a gyerekekkel tartottam. A percek, az órák és a napok hamar elteltek.
-Mindenki csatolja be magát mert a leszállás elkezdődött! - kiáltotta Jimmy.
Én gyorsan becsatoltam a gyerekeket majd én is a helyemre mentem. El sem hiszem végre a földön vagyunk! Amikor kiléptünk a hajóból a főnökünk Bob sétált a megfogyatkozott legénység felé.
- Ide a mintákkal! - Kiáltotta.
- Uram, alázatosan jelentem, hogy a minták az előző hajóval együtt megsemmisültek!
- Hogy mertetek a szemem elé jönni minták nélkül?! Mit képzeltek magatokról?!
- Főnök ne beszéljen így gyerekek előtt!
- Milyen gyerekek?
- A bolygón egy barlangban találtunk három gyereket! És jelentem nem voltak fertőzöttek!
- Rendben! Holnap visszamentek a Démotonra!
- De miért!? - Kiáltott fel hirtelen mindenki.
- Mert nem hoztatok nekem mintákat! Nekem kellenek a minták! Kell, kell, kell! Szóval holnap visszamentek és hoztok nekem mintákat!
- Én biztos nem megyek vissza azokhoz a lényekhez!
- Én se!
- És én se!
- De visszamentek és kész! Végezetek azokkal a lényekkel, hogy embereket tudjak oda vinni!
- De biztos nem fog odaköltözni senki ha megtudják, hogy ilyen lények élnek vagy éltek ott!
- Épp ezért nem kell róla tudni senkinek! Holnap indultok és kész! Vége a vitának!
- Rendben uram!
- És a gyerekekkel mi lesz?
- Ők is visszamennek veletek?
- Micsoda? Gyerekeket nem lehet ilyen veszélyes küldetésre elvinni!
- Dehogy nem! És nem hallotta amit az előbb mondtam? Vége a vitának!
- Remek,remek! Visszamehetünk arra az undorító bolygóra ami tele van undorító lényekkel! Tökéletes! Sőt pompás! Nagyon örülök neki!
Ezzel elkezdtük visszapakolni a ruháinkat, hogy holnap el is tudjunk indulni.