Rejtély

Miután mindenki elment, már csak négyen maradtunk a hajón. Bementünk az étkezőbe, és leültünk az asztalhoz. Elkezdtünk beszélgetni. Ám a beszélgetésnek hamar vége lett. Furcsa hangokat hallottunk kintről. Lábujjhegyen kisétáltunk a folyosóra. A hangok Bob szobájából jöttek ki. Nem mertem benyitni. Féltem attól ami odabent van. Amitől még jobban féltem az az volt, hogy a gyerekeknek baja esik. De meg kellett tennem.
- Gyerekek! Menjetek a szobátokba!  Nem akarom, hogy itt legyetek amikor benyitok!
A gyerekeknek nem kellett még egyszer mondani. Megfogták egymás kezét, és félve elindultak a szobájuk felé. Amikor hallottam, hogy becsukták az ajtót, a kilincs felé nyúltam. Amikor már félig lenyomtam a kilincset sikítást hallottam. Rögtön a legrosszabbra gondoltam. Elengedtem a kilincset, és a gyerekek szobája felé kezdtem rohanni. Kinyitottam az ajtót és ott volt. Velem szemben. Épp a gyerekeket nézte. Már támadásra kész volt amikor én hirtelen előrántottam a pisztolyomat és lőttem. Ekkor felém fordult, és elindult. Nagyon megijedtem. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Ott álltam egy helyben. Csendben. Némán. Meg sem mozdultam. Csak álltam. Nem tudtam mit csinálni. A lábaim a földbe gyökereztek. Ekkor Rebecca felkapott egy széket és fejbe vágta a lényt. A három gyerek  csak állt és némán nézett. Én a falnak dőltem és szépen lassan leültem. A lény pedig a földön feküdt. Így voltunk míg a többiek visszaértek. Csendben. Némán.